.:A zene öl:.

         Alkonyodott. A Nap hamarosan nyugovóra tér, s átveszi helyét az éjszaka. A rózsaszín, narancssárga és vörös árnyalatai festi káprázatossá az égboltot. Hirtelen egy sikoly hasít bele a levegőbe. Majd még egy. S már több száz sikoly rontja el a csendes éjt. A sikítások pár másodpercig elhalnak, de amikor a reflektorok felvillannak, s elindul a gitárszóló akkor már több decibellel zúg az ember füle a tinik hangos üdvrivalgásától. A dob is ismerteti dübörgő hangját és társul a gitár ritmikus szólójához. S már az egész tér zúg a muzsika tökéletes hangjával. A zajos rajongók már tűkön ülve várják kedvenceiket a színpadon. Némely fan már annyira izgatott, hogy nagyban itatja az egereket.

            Ám az est fénypontjai csaknem akarnak mutatkozni.

            Több ezer négyzetméternyi ember várja a sztárokat.

            Viszont ami akkor következett arra senki számított. Mindenkit meglepett ez a lépés a sorstól.

            Újból felhangzottak a sikolyok. De társultak hozzájuk üvöltések, ordítások, s a kiáltásokból is bőven érkezett. Ámde a hatalmas tömegek nem izgatottságukból vagy örömükből hallatták hangjukat. Hanem, mert féltek.

            Riadtak és kétségbe esettek voltak az emberek, s ez azt jelentette, hogy olyan történt, ami nem lett volna szabad. Ez elindította a nagy embercsoportokat arra, hogy meneküljenek. Meneküljenek és vegyüljenek el abban az árban, ami megfélemlített személyekből állt. Akik olyat láttak, meg amit egyhamar nem feled az ember. A szekrény méretű biztonsági őrök próbálták megnyugtatni, s szép sorban kijuttatni őket, de ez – mint tudjuk – soha egy rendteremtő embernek sem sikerül mindig. A tömeg hangosan, csapzottan rohant a kijárat felé, hogy meneküljenek a látvány elől.

Vajon mi rémíthette meg őket?

Mit láthattak, ami elriasztotta őket?

Mi történhetett, ha még a szervezők is elborzadva nézték, azt a helyet ahol a zenekarnak kéne lennie?

S ha oda emeled a tekinteted, akkor te is megérted a katasztrófa kezdetét.

A fotósok percenként rengeteg fényképet kattintgatva a masinájuk mögött bújva azon járt az eszük mekkora sztori lesz ebből.

A riporterek leplezett örömmel tájékoztatják a nézőiket a tragikus hírről.

Már a rendőr, mentő, tűzoltó s a Szövetségi Nyomozóiroda terep emberei is kijöttek a helyszínre. Vagyis már a tetthelyre.

Az egyik újonc helyszínelő rákapta a pillantását a borzalom csomópontjára.

A kép lyukat égetett az agyában.
            A képen nem volt más, mint…